Beszélgetés Hédivel, a TAY bloggerével

Régóta szerettem volna egy interjút csinálni Hédivel, a

Thinking About You (TAY) bloggerével,

vagy, ahogy nagyon sokan ismeritek: Csokikecske anyuval. Most pedig úgy gondoltam eljött az ideje ennek is! Köszönöm szépen a beszélgetést még egyszer!

- Honnan jött az ötlet, hogy elkezdesz blogolni?

- Már a Thinking About You előtt is volt több blogom ahol munkálkodtam és őszintén remélem, hogy azokat soha nem találja meg senki, viszont ebből a szempontból a könyves blog létrehozása sem volt nagy nehézség, vagy újdonság az életemben, legalábbis akkor azt hittem, hogy mint általában egy blogot, ezt is elkezdem, csinálom, és majd ha ráunok, akkor be is fejezem. Több év volt, mire megtaláltam azt a témát és közeget, amiben szívesen mozgok, ez pedig mint kiderült, a könyvek világa. A korábbi blogok leginkább nem rajongás indíttatásából jöttek létre, mint a jelenlegi weboldalam, sokkal inkább úgy, hogy valamilyen téma megtetszett, érdekelt és írtam róla egy felületen, de nem kifejezetten jó minőségben, vagy komolyabb megfontoltsággal, azok az írások ezek miatt többnyire vállalhatatlanok is, mivel nem kezeltem komolyan őket, csak kiírtam magamból azt, ami abban a pillanatban jött. A könyves blog viszont egészen más kategória, hiszen ebben a témakörben mindig lehet írni, regényekről mindig lehet beszélni, valamint erre a topikra van is rendszeres érdeklődő. Szerettem volna megosztani a véleményemet arról, amit elolvastam és úgy gondoltam, hogy erre az a legjobb megoldás, ha létrehozok egy ilyen lapot. Soha nem a nézettség motivált, csak szerettem volna közös érdeklődésű barátokat találni, akik szintén szeretnek olvasni és a véleményüket is megosztani az olvasmányaikról. Lényegében nagyon összetett a dolog és nagy elhatározást igényel egy blogger életében egy új oldal létrehozása, de én egy pillanatig sem bántam meg, hogy megnyitottam 2 éve a Thinking About You-t.

- Mièrt pont Thinking About You?

- Bevallom, hogy sokat gondolkodtam a blog nevének megváltoztatásán, hiszen nem kapcsolódik a könyvekhez, a témához, a stílushoz, amit képviselek, aztán rájöttem, hogy csak keresnem kell a bizonyos jelentést a Thinking About You mögött. Talán ez tükrözi azt, hogy akkoriban nem gondoltam túl komolyan a blogolást, hiszen egy akkori nagy sláger után, Calvin Harris száma után neveztem el a blogomat. Ennek a poén tartalma az, hogy nem rajongok különösebben Harrisért, a szám sem olyan ütős és a könyvekhez sincs semmi köze, de ettől függetlenül találtam benne olyan jelentést, ami megfogható és van köze a bloghoz. Azon kívül, hogy megosztom a gondolataimat a könyvekről, illetve ezzel a témával kapcsolatban, a weboldalon megtalálható gondolatok szólnak rólatok, rólam, a könyvekről, és gyakorlatilag mindenről, amit látok, olvasok és megfog. Hiszen gondolkodni, elmélyedni bizonyos témákról nagyon fontos, egy kis önkommunikációt tartani időnként szintén jót tesz mindenkinek. (De azért cheers, Calvin Harrist hallgatni jó!)

-Több száz barátot tudtál így szerezni végül. Gondoltad volna, hogy ekkora sikered lesz neked és a blognak is?

- Nem, sosem gondoltam volna! Mivel nem karrierépítés, ismertség szerzés, vagy a népszerűség miatt kezdtem el írni a blogomat, így semmilyen sikerre nem számítottam, nem is gondoltam, hogy ezen a téren lehet bármilyen sikert szerezni. Most sem hiszem azt, hogy a boltban lájkokkal fogok fizetni attól függetlenül, hogy érdeklődés van szép számmal a Facebook oldalamon is, de azt sem gondolom, hogy bloggernek lenni valamilyen kitüntetést érdemlő "szakma", hiszen ez csak egy olyan hobbi a sok közül, amit érdemes vagy nagyon szenvedélyesen csinálni, vagy sehogy. Annak viszont tényleg nagyon örülök, hogy rengeteg barátot szereztem az oldalam által, talán ez az egyik legváratlanabb sikerem az összes közül!

-Változott valami a suliban? Máshogy viszonyulnak hozzád a tanárok/ diákok?

Nem mondhatnám, hogy gyökerestül megváltozott az életem, főleg az

iskolát tekintve. Az irodalom tanárom és a könyvtárosunk tud a blogomról, talán az osztályfőnököm is, de más tanár nem hiszem, hogy tudna róla, nem szoktam erről beszélni a suliban. Az osztálytársam közül a barátnőim a kezdetektől tudtak róla, a többiek csak mostanában fedezték fel, néhányan támogatóak, néhányan pedig csak poénkodnak vele, főleg a híres Csokikecske és a hasonló, becéző megnevezések miatt.

- Imádom a Csokikecske nevet! De honnan jött az ötlet?

- Most mondhatnám azt, ezáltal nagyon megfontoltnak tűnve, hogy nálunk családi tradíció az, hogy húsvétkor csokitojás helyett csokikecskét veszünk a család férfi tagjainak, de ennél jóval egyszerűbb és ésszerűbb a magyarázatom az ötletére. Nem én vagyok az első és az utolsó blogger, aki valamilyen becenevet ad a "követőinek". Bevallom, egyáltalán nem szeretem leírni, hogy "olvasóim", "követőim" esetleg "rajongóim", hiszen számomra mind olyan személytelen és nagyzoló kifejezés. Ebből az okból kifolyólag szerettem volna valami aranyos, mégis semleges megszólítást azoknak, akik szeretik a könyves képeimet, esetleg bejegyzéseimet. Úgy gondolom, hogy sokkal személyesebb a kommunikáció az által, ha van egy bizonyos kód, ami egymás között használunk, de erre számtalan példát találhatunk nem csak a bloggerek, de a vloggerek között is. Arra, hogy honnan ered kifejezetten a Csokikecske megnevezés, nincs helytálló indoklásom. Csak úgy jött, mint bálnák, ki a partra.

- Féltél mikor elsőnek írtál egy kiadónak egy esetleges nyeremènyjáték reményében?

- Nem mondhatnám, hogy féltem, mivel szerintem jóformán fel sem fogtam egy ilyen dolog súlyát. Nem vártam a választ, nem is igazán reménykedtem, csak gondoltam, hogy megpróbálom, lesz ami lesz alapon. Tehát úgy álltam hozzá, hogy ha nem sikerül, akkor nem fogom itatni az egereket, ha sikerül... Nos, abban az adott pillanatban elképzelhetetlennek tűnt. Utólag elmondhatom, hogy hatalmas meglepetés ért, mivel rengeteg támogató és együttműködő kiadóval lehetek kapcsolatban, sosem maradtam még válasz nélkül semmilyen téren.

-Egy picit magáról a blogolásról: Olvasás közben szoktál jegyzeteket csinálni, hogy könnyebb legyen megírni a vélemènyed, vagy csak gépelès közben találod ki?

- Ez nagyon változó és leginkább az adott regénytől függ. Jellemző, hogy olvasás közben pontokban összeszedem egy Word dokumentumban azt, hogy miről lenne érdemes írnom, vagy valami frappáns mondatot is lejegyzek, amit ha nem írok le akkor, abban az esetben az a gondolat hamar elszáll. A bejegyzés lényeges részét valóban írás közben találom ki, de sokszor segít az, ha valakivel szóban megbeszéljük a véleményünket az olvasmányról, vagy akár chaten, ilyenkor könnyebben összeáll az értékelés tartalma és mondanivalója a fejemben. Az biztos, hogy a hatásos bevezetőkkel sokat szoktam szenvedni.

- Vègül pedig: Mit tanácsolsz azoknak, akik most kezdték a blogolást, vagy csak gondolkodnak rajta, hogy elkezdik? Mire figyeljenek?

- Egy dolgot tudok hangsúlyosan javasolni, amit még nem sokan tettek előttem: kitartás! Rengeteg energia, munka, szenvedély és kitartás kell egy igényes bloghoz, ha ezek nincsenek meg, akkor azt az olvasók is látják, így ez hamar sikertelenséghez vezethet, az pedig feladáshoz. Nagyon fontosak persze a sokszor említett helyesírási hibák, igényes szövegszerkesztés és hasonlók, de szerintem minden siker abban rejlik, hogy a blogger személyisége és munkamorálja mennyire megkapó, az írásai mennyire igényesek és mit szimbolizálnak! Egyébként nagyon szívesen segítek mindenkinek, - ha tudok - aki ebben a témában gondolkodik, vagy valamilyen kérdése lenne a blogolással kapcsolatban.

-Köszönöm ezt a kis beszèlgetést! :)

- Igazán nincs mit, én köszönöm a lehetőséget, nagyon aranyos vagy!