Joss Stirling idézetek #1

A Joss hét keretein belül, idézeteket hoztam nektek, mivel pedig nagyon sok jó idézetet találtam/ írtam ki, így két felvonásban olvashatjátok őket. A Sky-ból, Phoenix-ből és a Crystal-ból, ebben a posztban lesznek; a Misty-ből és a Storm és Stone-ból pedig egy másik nap hozok idézeteket!

Főleg kedvcsinálás a cél, azokat pedig, akik már olvasták a könyveket egy kis nosztalgiázásra hívom! :)

♡ „Rosszfiúk, de nem gonoszak” – ez volt az általános megítélés.

Tina foglalta össze a legtömörebben:

– Olyanok, mint a belga csoki: bűnös, de teljességgel ellenállhatatlan élvezet.”

♡ „– Tökéletes a magasságod. A mi családunkban mindenki óriás vörösfenyő-méret; egy bonsai pont jól jön a változatosság kedvéért.”

♡ „– Hogy tudod megjegyezni, hogy ki kicsoda?

– Ugyan, könnyű: Trace, a tökös; Uriel, az ultra intelligens; Victor… ööö… vadítóan titokzatos.

– Ez nem ért!

Zoe csak vigyorgott, és folytatta: – Will, az 1000 wattos vigyor; Xav, az X-trém sportos; Yves pedig… rá nem találok szavakat. Zedet meghagyom neked. Ismered a dalt az oviból? – és ezzel dúdolni kezdett egy ismerős dallamot. – Ha a Benedict srácokkal szemléltetnék az oviban a betűket, mi lányok fényévekkel előbb megtanulnánk olvasni.”

♡ „–Sky! – kiáltott Zed. – Tarts ki, baby! Ki fogunk hozni innen!”

♡ „– Ez nem volt túl meggyőző, mindjárt romokban az önbizalmam.

– Szerintem az sem rendítené meg, ha telibe kapna a gyorsvonat.”♡

♡ „A döbbenettől csak pislogni bírtam, és önkéntelenül is Zedet kerestem a tömegben. Azt nem bírtam volna elhinni róla, hogy egyedül hagyja Skyt egy ilyen szituban. Őt már nehezebb volt kiszúrni, de azért sikerült: a dobok mögött ült hatalmas álszakállal, rikító virágmintás ingben, és… és… fehér frottírzokniban meg barna műbőr szandálban.”

„– De, igenis kell! Hogy tudd! Nagyon boldog vagyok, hogy velem vagy. Aki minket, lélektársakat megalkotott, igazán okosan talált ki mindent. Nem olyan párt ad mellénk, akit akarunk, hanem olyat, akire szükségünk van.”

♡ Jaj, ilyet többet nem kérek! Oké, Wendy?!, szólalt meg, és lerántott a padlóra, majd a hátamra ült, amivel meg is oldotta a problémát, amit a fickándozásommal okoztam.

♡ „– Hát te sose tudsz komoly lenni?

– Hát… – úgy tett, mintha gondolkodna – nem. És te?

Elnevettem magam.

– Nem jellemző.

– Szeretlek, Crystal.

– Én is téged, Xav.”

♡ „– Nagyon aranyos lány vagy – már amikor éppen nem idegesítesz halálra az őrültségeiddel.

– Te meg egy idegesítő fiú vagy – már amikor éppen nem veszel le a lábamról a kedvességeddel

– Akkor elég jól összeillünk, nem?”

♡ „ Elvigyorodtam. Igen, Xav az Xav: egyszeri, megismételhetetlen, és pont olyan, amilyet az orvos előírt.”

♡ „– Hadd halljam: „Én egy hattyú vagyok”.

– Te egy hattyú vagy! – lihegtem, aztán megint nevetésben törtem ki.

– Gyerünk! Valld be!

– Oké, oké, hattyú vagyok. Veled együtt. Mindenki hattyú. Egy szép nagy hattyúcsalád.

– Az biztos, hogy legalább akkora zajt csaptok ott hátul.”