Joss Stirling idézetek #2

Elérkezett az utolsó nap is. Levezetésként újra idézeteket hoztam, a Misty-ből és a Storm és Stone-ból. Remélem ti is annyira élveztétek ezt a hetet, mint ahogy én is! Köszönöm a támogatást a Manó Könyveknek!

Péntek délig pedig ne felejtsetek el, játszani facebookon, ahol egy rafi dobozt kell kitöltenetek, hogy megnyerjétek Joss összes magyarul megjelent könyvét!

• „– Jól van, jól van. Azt akartam mondani, tök lazán, hogy „Hé, Sean, jó nyarat”, de ehelyett az bukott ki, hogy „Isteni feneked van.””

• „– Pingvinek Afrikában? Tiszta Madagaszkár! – Xav hátradőlt a székén, és keresztbe tette a lábát. – Imádtam azt a filmet.”

• „– Az jó, ha elvan a kutyával, nem? – mondta Uriel kedvesen, és elkapta az ültében előre-hátra hintázó kisfiú által elhajított cumisüveget.

– Nem; úgy értem Brand azt szereti, ha mi dobunk el egy fadarabot, és ő hozhatja vissza; a kutyát a közelébe se engedi. Ráadásul szereti a dolgokat megcincálni a fogával; a nadrágszárak a kedvencei.”

• „– Miért, azt hinnék, hogy valami rosszban sántikálunk?

– Attól tartok.

– Akkor jól ismernek.”

• „– Hampton ezredes…

– Isaac. Mindenki a keresztnevemen hív, akivel betörök.”

• „– De ez a kisház volt az otthonod évtizedeken keresztül.

– Nem szívem. Te vagy az én otthonom. Ez a ház csak tégla és malter.”

• „– Akkor meg kell csókolnod még egyszer, hogy visszaváltoztass. A probléma megoldva!

Raven hezitált.

– Brek-brek.

Raven elmosolyodott.

– Brek-brek.

– Addig fogsz brekegni, míg meg nem csókollak?

Kieran szemei fénylettek.

– Brek-brek.

– Jó, jó, akkor legyen két csók a biztonság kedvéért!”

• „– Tisztelettel, uram, de csessze meg! Én most át fogok menni az udvarházba és követelem, hogy láthassam Kierant.

(…)

– Mindenképpen ragaszkodik ennek megtételéhez?

– Igen. Már indulok is. Csak udvariasságból hívtam fel önt.

– És hogyan jut el az udvarházba?

– Biciklivel.

– Motorbicikli?

– Nem, csak sima bicikli.”