SARA RAASCH – HÓ, MINT HAMU

Avagy a Sorstalanság egy kis varázslattal

Tudnivalók:

- Oldalszám: 496

- Kiadó: Twister Media Kft.

- Fordította: Bozai Ágota

- Eredeti cím: Snow like ashes

Fülszöveg:

„Tizenhat éve annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat. Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát... és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik... és ez mindig is így volt. Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.”

Első bekezdés:

„ – HÁRÍTSD!”

Véleményem:

A második világháború. A történelem egyik legtöbb emberáldozatával járó háborúja, melyben az embereknek a vallásuk miatt kellett meghalniuk. Hitler elhurcoltatta és munkatáborokba kényszerítette a zsidókat, ahol többnyire felesleges munkát végeztetett velük, amibe később belehaltak; de nem ölte meg őket. Nem rögtön. És mit kapunk, ha egy olvasó ül le könyvet írni, aki valószínűleg imádja a történelmet és a 2. világháborút veszi alapul? Mi lesz akkor, ha a vallást, varázslatra cseréli, a zsidókat pedig fehérhajú télországiakra?

Pontosan ezt a könyvet.

A könyv központi szerepét a háború játsza; nem a szerelem, mint a Párválasztóban, hanem a kegyetlen, véres háború. Tavaszföld 16 évvel ezelőtt, legyőzte Télországot, a lakosokat elvitte és munkatáborokba záratta, csupán 25-en menekültek meg, akikből mostanra 8-an maradtak, köztük egy hadnagy, egy harcos és egy trónörökös. 16 éve ugyanazt a medalion darabkát próbálják megszerezni, ami persze nem megy nekik, aztán végül elengedik Meirát és hoppá! Elsőre megvan.

Meglepődtem? Nem. Számítottam rá? Igen, nagyon is. Ez van olyankor, amikor érezni lehet, hogy egy olvasó írt könyvet.

Meirában végig ott van a bizonyítási kényszer, akar valaki lenni, és úgy gondolja, hogy ezt csak harccal lehet elérni. És, ha már harc! Imádtam, hogy végre egy hősnő nem az íjászkodásban vagy kardcsattogtatásban jó, hanem könyves térre behozott egy nem túl ismert fegyvert: a csakramot. Egy sorozatból lehet ismerős a neve: Xena, a harcos hercegnő, ugyanis Xena a főhős használt ilyen csakramot. Ha pedig valaki nem tudná, hogy is néz ki, egy ilyen fegyver... hát az nézzen rá a borítóra, hisz ott áll egy a kellős közepén.

Varázslat, vagyis mese, hiszen erről a szóról mindenkinek az ugrik be. De hál’ istennek egy mese maximális ellentéte! A zord tél helyett, most a kellemesnek mondott (jelen esetben elég meleg) tavasz a főgonosz, ezzel is bizonyítva, hogy nem az számít, mi van kívűl. Tudod, tudom... hatalmas közhely, hagyjam abba :D

A legnagyobb hátránya az egésznek, hogy elég megjósolható a vége. De mégsem! A történetben olyan pici rejtélyek vannak, hogy bár, tudtam, hogy valószínűleg mi fog történni, azok a pici szálak, újabb kérdéseket vetettek fel bennem és nem hagytak megbizonyosodni, vagy kitalálni az egész sztori végét, ami így tökéletes volt!