Könyvheti beszámoló
- katakosztyi08
- 2016. jún. 23.
- 3 perc olvasás
Újra itt, épen és egészségesen! Most pedig lássuk, számomra milyen is volt az idei Könyvhét a Vörösmarty- téren!
Szombaton korán keltünk és felültünk a Hévre, hogy jó, egy órányi zötykölődés után, meg negyed óra villamosozás után beérjünk a térre. Fantasztikus érzés volt körbenézni és látni azt a rengeteg embert (mert tényleg rengeteg ember volt) és azt a sok könyves bódét is! Na meg persze belegondolni, hogy mennyi könyv is van ott éppen! Először csak átvágtattunk a téren a barátnőmmel (ugyanis vele voltam ott) és beültünk a mekibe enni egy reggelit, ami mondjuk nálam csak egy fagyi volt, hisz reggeliztem otthon, de azért az is finom volt. :D
11 óra után néhány perccel értünk vissza bódék közé, és hál’ istennek, gyorsan meg is találtuk a KMK standját, hisz volt nálam dedikáltatni való! Helena Silence igazán kedves volt, vicces volt látni az arcát, miután a kérdésére válaszolva mondtam, hogy már kétszer is olvastam az Ezüsthidat. Utána lőttünk pár fotót, majd immár a dedikált könyvemmel és 3 új, a könyvhöz tartozó könyvjelzővel álltunk tovább.
Tekeregtünk egy ideig még a bódék között, majd mikor megláttam azonnal meg is vettem a Balla Adrienn sorozat negyedik részét, amihez, mint tavaly a másodikhoz, kaptam gumis karkötőket, méghozzá az összes részhez! Még felmarkoltam néhány könyvjelzőt is, egy kihelyezett asztalkáról (természetesen nem csak BA-sat) és mentünk is tovább.
Kisétáltunk a partra, majd hirtelen úgy döntöttünk, hogy mi most aztán felmegyünk a várba. Szóval elindultunk a Lánchídon (és biztos vagyok benne, hogy nem csak úgy éreztük, hogy mozog, hanem az tényleg mozog) kerestünk egy lépcsőt és felmásztunk a Várba, igaz akkor már inkább azért, mert nagyon szükségünk volt már egy vécére.
Lefelé egy rakat képet csináltunk, végül pedig úgy döntöttünk, hogy nem maradunk, sem a Tavi Kata, sem a Szabó Tünde dedikáláson, így megebédeltünk a mekiben és mentünk is haza.
Másnap anyukámmal és a húgommal mentünk vissza 11 órára Böszörményi Gyula dedikálására. 11 óra után 6 perccel mi már a téren voltunk, de nem került túl sok időnkbe megtalálni, hogy hol is van a dedikálás, ugyanis szinte a tér egyik felétől a másikig tartott a sor. Gyorsan elrohantunk a KMK standjához megvenni a Beretva és tőr c. kiegészítő kötetet, vagyis azt hittük.
Már épp én akartam rákérdezni, hogy van e még belőle, ugyanis kirakva én nem láttam, de egy lány megelőzött és egész pontosan azt a választ kaptam, amitől féltem: „Nincs több, a 15- ös standnál nézd meg!”. Így villámgyorsan átrobogtunk oda, de persze már ott sem volt. Így elég csalódottan álltam vissza a sorba. Elkezdtünk beszélgetni később a mögöttünk állókkal, akik már ugyanúgy nem kaptak a kötetből, és nem sokkal később ők szóltak, hogy már van és fussunk, addig ők tartják a helyünket. Így végül megszereztem a Beretva és tőrt, amit itt is nagyon köszönök a mögöttem álló lánynak és az anyukájának!
A sor pedig, amiről sokszor úgy gondoltam, hogy tényleg egy picit sem halad, 2 óra múlva fogyott el előlem, addig pedig kőkemény sorbaállásban volt részem, de így végiggondolva, úgy hiszem teljesen megérte, hisz most már dedikált példányom van Böszörményitől és a gyönyörű borítók tervezőjétől is Magocsa-Horváth Évitől!
Miután végeztem, vettünk még egy adag könyvet, egy picit sétálgattunk és, egy filmforgatás kellős közepébe is bekerültünk, majd megebédeltünk és.... és nem, nem haza indultunk, hanem elmentünk metrózni. Én még soha nem ültem metrón, egészen addig a napig, szóval, hogy én végre ülhettem a 4-es metrón hatalmas élmény volt számomra! Bevallom kétszer mentünk el oda-vissza a két végállomás között, bár én még utána se nagyon akartam leszállni.
Köszönöm ezt a két napot, jövőre remélem ugyanígy!
A könyvek amiket beszereztem:
Commentaires