SZABÓ TÜNDE – BALLA ADRIENN, GÁZOLÁS

Avagy hol a szerelem?

Tudnivalók:

- Oldalszám: 324

- Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

- Sorozat: Balla Adrienn sorozat

Fülszöveg:

„Alig járt a graffitis ügy végére, Adrienn máris megkapja a következő és egyben legfurcsább pendrive-ot, egyetlen mondatattal és egy szelfivel megpakolva. Adriennek mindössze ennyi információ alapján kell rájönnie, mit jelent az üzenet, és amikor sikerül megfejtenie, olyan eseményekre derülhet fény, amiket már mindenki lezártnak hisz. Janó közben megint célkeresztbe kerül: most az irodalomtanárával gyűlik meg a baja, aki csalással vádolja. Csakhogy ez a látszólag hétköznapi konfliktus elindít egy folyamatot, aminek a vége beláthatatlan. És persze ott vannak még az Adrienn édesapja ügyével kapcsolatos tanúvallomások. A lánynak döntenie kell: megteszi-e a legfontosabb lépést, ráadásul felbukkan valaki, akire végképp nem számított.”

Első bekezdés:

„A kapunkban állva figyeltem, ahogy Karesz elhajt.”

Véleményem:

Bevallom, alig emlékeztem valamire a 3. részből, csupán a főbb dolgok maradtak meg, így például, az előző könyv vége is szinte, teljes egészében nálam a feledésbe merült. Így rögtön azzal kezdtem, hogy abból az utolsó oldalakat újra olvastam és csak azután kezdtem neki a Gázolásnak.

Három nyomozás is volt ebben a részben: egyszer a Janó és a dolgozat sztorija, utána a pendrive-os mondat és az ugyanott lévő kép után is nyomozott Adrienn, bár az utóbbi kettő igazából a főszálhoz tartozik.

Szerintem az eddigi egyik leggyengébb mellékszál volt ebben a könyvben, ez a dolgozatos ügy, túlságosan nem volt érdekes számomra, és míg eddig nem igazán tudtam kiköveztetni ki is a bűnös, ezúttal már az elején sejtettem, és sajnos jól. Persze nem lenne ez rossz, ha tudnám, hogy az én nyomozói képességeim fejlődtek, de ez nem így van, egyszerűen lapos lett a mellékszál.

Nem igazán értettem az apjával való beszélgetést, aki csak egy fél mondatot mondott el, utána le kellett tennie, de úgy gondolom, másnap vagy akár 2 nap múlva is simán telefonálhatott volna újra, megmondva Adriennek, kire is gondolt és úgy általánosságban mi van.

A főszál jól karban van tartva, nem nyomja el a mellékszál, vagy az a mellékszálat, ugyanakkor tér van a kettőnek engedve, de egy valami még mindig nem tetszik nekem: Márk és Adrienn kapcsolata.

Elviekben a lány szerelmes belé, mégis lazán kezeli a helyzetet, nem jön zavarba, sőt! Csak nagyon ritkán beszél a Márk iránt érzett érzéseiről, akkor is elég szűkszavúan, nem is említve a csókot, csókokat. Nagyjából annyit kapunk, hogy megtörtént a csók utána pedig csá. Semmi érzelem, hosszú kifejtés, ’végre összejöttem a szerelmemmel’ feeling, magyarul nulla! Ne értsetek félre, nem azt akarom, hogy több oldalon keresztül csak az imént említettekről írjon, de legalább egy bekezdést kéne rá szánni. Enélkül olyan érzésem van, mintha egy hal próbálna madárrá válni: próbálkozik, néha kiugrik a vízből, de összességében nem megy neki.

Pontozás:

Borító: 10/ 9 – A szokásos téma, csak most zöldben.
Történet: 10/ 8 – Gyenge lett a mellékszál.
Felépítés: 10/ 8 – Fele- fele arányban van a két szál, de a szerelmet inkább ki kéne hagyni, h ennyire nem megy.
Ajánlom: 10/ 8 – Ha elkezditek, a sorozatot már ezt se hagyjátok ki, de nem állítom, hogy a kedvenc részetek lesz.